8. fejezet

Jin

Akanishi Jint nagyon aggasztotta az előbbi telefonbeszélgetés. Ueda nagyon megharagudott rá és ez nem jó! Nagyon nem jó. Most mi a fenét csináljon?

- Meg van! – pattant fel hirtelen a székéről, mint akit megcsapott az isteni szikra.

Valójában csak az ötlet ihlet szállta meg.

-Mit találtál már ki megint Bakanishi? – kérdezte értetlenkedve Maru.

- Most elmegyünk Uedához!

- Aha. – bólintott Koki – Na és ezen kellett fél órát gondolkodnod? Baka!

Jin kissé oldalra hajtotta a fejét és úgy nézett Kokira. Egyértelmű volt, hogy mérges rá, amiért Ueda meg rájuk mérges. De ez ellen sajnos nem tehet semmit. Túl fogják élni.

- Nem, csak felmértem a lehetőségeket. Tehát, most irány Ueda háza. – jelentette ki és az ajtóhoz sétált. – Gyertek már!

A 3 fiú nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról és követte.

Szerencséjükre Ueda nem lakott messze, így gyalog is mehettek. Legalább nem kellett a parkolással vesződniük. A legnehezebben Junno viselte ezt a kis esti sétát. Ő már legszívesebben az álmok földjén kalandozott volna.

Jin megállt az ajtó előtt és felemelte a kezét, hogy kopogjon.

- Ne Jin! Ne merj kopogni! – szólt rá suttogva Junno, aki már az ablakon nézelődött befelé.

Akanishi mozdulata félbe maradt és értetlenül pislogott a másikra.

- Mi a baj Junno-chan? – kérdezte Maru.

- Gyertek, Nézzétek meg!

A 3 fiú az ablakhoz ment és még a szájuk is tátva maradt.

- Ez… Kame és Ueda! – mondta döbbenten Koki. – Csókolóznak!

Jint csak egy hajszál választotta el attól. Hogy örömében fel ne kiáltson. Remélte, hogy egyszer erre is sor kerül és most már tudta, hogy a terve sikerülni fog. Kame és Ueda menthetetlenül egymásba szerettek. De ha még most sem fogják ezt bevallani, nem rudta, mit tehetne még.

- Hát nem édesek? – kérdezte Jin – Annyira összeillenek!

- Úgy érzem magam, mint valami házasság közvetítő. – jegyezte meg Maru – De valóban, határozottan összeillenek.

- Ano… vajon milyen lehet egy pasival csókolózni? – kérdezte hirtelen Koki.

- Hé Koki-chan! Kipróbáljuk? – kacsintott Jin

- Gome Jin, inkább kihagynám.

- Miért talán nem vagyok elég vonzó? – kérdezte kacérkodva Jin.

Koki azonban láthatólag nem értette a tréfát, mert egyre inkább elkezdett sápadni. Jin azonban megkegyelmezett neki.

- Csak vicceltem!

Maru láthatólag megunta a várakozást, az ajtóhoz ment és megnyomta a csengőt. A kis csapat többi tagja az ajtó elé sereglett.

- Maru-chan! Miért nyomtad meg? – kérdezte Junno. – Most megzavartad őket.

- Bocsi, de én nem akarok egész este itt szobrozni.

Hamarosan nyílt is az ajtó és megjelent Ueda.

- Szia Uepi! – köszönt neki Jin.

- Ti meg mit kerestek itt?

- Gondoltuk, biztosan unatkoztok, ezért hát meglátogattunk titeket. – mondta Koki.

Jin nem várta meg, hogy Ueda beljebb tessékelje. Ismerte ő a járást, legalábbis az ajtón túlra. Mikor beért, egy dühös Kaméval találta magát szemben. Bizonyára mérges volt, amiért megzavarták a kis enyelgését Himével. Még lesz ideje bepótolni bőven.

- Hime, beszélnem kell veled! –jelentette ki Jin és behúzta a másikat a konyhába.

Természetesen Kokiék voltak megbízva, hogy tartsák távol Kamét.

- Mit akarsz Jin? – kérdezte mérgesen Ueda.

- Ano Uebo… én csak beszélni akarok veled!

- De én nem akarok!

- Tudom, hogy nagyon haragszol rám, de azt hiszem ideje lezárni ezt a témát. Be kell vallanod Kaménak, hogy mit érzel iránta.

- Nem! – tiltakozott Ueda.

- De hiszen ő is szeret téged!

- Ezt meg honnan veszed?

Jin elmosolyodott.

- Ami az előbb történt, egyértelműen bizonyítja.

- Ti… ti láttátok? – kérdezte elpirulva Ueda.

- Igen és arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon is összeilletek.

- Jin!

Jin nem szólt egy szót sem, csak átölelte a barátját. Ueda a barátja volt és a boldogsága érdekében bármit megtenne, hiszen megérdemli. Megérdemli, hogy végre boldog legyen. Kame pedig képes erre. Ezért is ne hagyhatta veszni ezt a kapcsolatot.

- Sajnálom Hime, ha megbántottalak! Nem szívesen tettem. De Kokiékat muszáj volt beavatnom, a segítségük kellett. – mondta Jin – Én csak szeretném, ha boldog lennél.

- Szerinted pedig Kame mellett lehetek boldog?

- Igen! Kame szeret téged! Na és már meg volt az első csók is. Ez nem lehet véletlen.

- Na és gondolom az sem, hogy Kame pont hozzám került.

Akanishi az egyik hajtincsét csavargatta és közben újból elmosolyodott.

- Na igen! Ano… én áztattam el Kame lakását.

- Micsoda? Jin!

- Halkabban Hime! – csitítgatta a fiút Jin. – Küldtem egy kis kártérítést a számlájára. Remélem, így kisebb késztetést fog érezni arra, hogy élve megnyúzzon.

- Jin te ne vagy eszednél. – mosolygott most már Ueda is.

- Mond el neki Uepi! Nem veszthetsz vele semmit. Biztos vagyok benne, hogy kame csak arra vár, hogy bebizonyosodjon, te is érzel iránta valamit.

- De… de mi lesz, ha megtudják az emberek? – kérdezte aggódva Ueda.

- Nyugi Hime! Tőlem nem fogja senki megtudni és a fiuktól sem.

Ueda nem szólt.

- Na akkor mi megyünk is, nem zavarunk tovább! – mondta Jin és kiment a többiekhez.

- Jin, beszélhetnék veled? – kérdezte Kame.

- Gome Kame-chan, de mennünk kell! Junno mindjárt bealszik! – mutatott a fiúra, aki időközben Koki vállára hajtotta a fejét és látszott rajta, hogy már félálomban van. – egyébként meg Ueda beszélni akar veled kettőtökről. Indulás fiúk!

Jin boldogan hagyta el a házat. Sikerült a terve és most már minden csak Kamén és Uedán múlik. Be kellet vallania, hogy nagyon büszke volt magára.

- Most már csak rajtuk múlik minden. Igaz Jin? – kérdezte Maru.

- Igen. Most már minden rendben lesz. Érzem!