5. fejezet

Ueda

Ueda remegő kézzel tette le a telefont. Egyelőre még fel sem fogta, hogy mibe ment bele az előbb. Kame itt fog nála lakni. Azaz ember, akibe reménytelenül szerelmes volt. Mit fog tenni? Hogyan kerülje el a kínos helyzeteket? Hiszen így is akárhányszor meglátta, mindig elpirult. Utálta magát azért, hogy olyan gyenge és kiszolgáltatott a fiú közelében. Most pedig még inkább az lesz. Mit tegyen?

Hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a mobilját és kikereste Jin számát. A fiú tegnap olyan megértő volt. Remélte, hogy most is segít majd neki.

- Szia Jin!

- Szia Uebo! Mi a helyzet?

- Nagy butaságot csináltam! – jelentette ki a fiú.

- Mit tettél?

- Beleegyeztem, hogy Kame itt lakjon pár napig.

- Oh… és ez miért baj?

- Jin, ne játszd a hülyét! Tudod jól, hogy szeretem őt! Fogalmam nincs, hogyan fogom kibírni ezt a pár napot. Segíts!

- Mégis hogyan? Költözzek én is oda?

- Talán… Kame költözhetne hozzád is.

- Nem, Hime! Te vállaltad el, csináld is végig, és ki tudja? Talán történik valami.

Ueda gyanakvóan összehúzta a szemöldökét.

- Jin! Ugye ezzel nem arra célzol, hogy a te műved ez az egész?

- Én?! Dehogy! Ugyan mikor lett volna időm? Végig a JE-ben voltam.

- Én nem a csőtörésre célzok.

- Ja, akkor gome.

- Jinjin! Nagyon remélem, hogy nem tervezel semmit!

- Hé, Hime! Megígértem, hogy nem mondom el Kaménak.

- De azt nem, hogy ezzel annyiban is hagyod a dolgot.

- Öhm… bocsi Uebo, de vendégem jött. Szia!

Majd mielőtt Ueda bármit is mondhatott volna, szétkapcsolt a vonal.

Ueda Tatsuya immár biztos volt benne, hogy nem a megfelelő embernek mondta el a titkát. Jin mégis csak Jin volt és Jin szeret belekontárkodni mások életébe. Most már nem csak Kamétól, hanem Jintől is tartania kell.

- Ez valami átok lehet. – morogta és a vendégszobába ment.

Bár rend uralkodott, mégis egy- két helyen összepakolt egy kicsit. Rég nem volt már vendége. Arra pedig sosem számított, hogy Kame lesz az.

Ahogy közeledett az érkezés pillanata, érezte, hogy egyre idegesebb lesz. Muszáj magát lenyugtatnia. Kame nem láthatja rajta, hogy mennyire feszült. Készített magának egy teát, majd leült az asztalhoz és várt.

Már vagy a harmadik bögre teáját itta, de egyáltalán nem érezte magát nyugodtnak.

Ráadásul azt sem érezte, hogy a tündérei vigyáznának rá. Miért pártoltak el tőle? Semmi rosszat nem tett, csak egyszerűen szereti Kamét. Akkora bűn ez?

A csengő monoton hangja térítette magához. Szóval megjött.

Érezte, hogy a keze menthetetlenül remegni kezd, a szíve pedig majd kiugrott a helyéről. Letette, az asztalra a bögréjét és az ajtóhoz sétált.

- Nyugi Hime! Menni fog! – suttogta bíztatóan magának és kinyitotta az ajtót.

- Szia Hime! – köszönt neki Kame és elmosolyodott.

- Szia! Gyere be!

Csak remélni merte, hogy a másiknak nem tűnt fel a remegő hangja.

>Kazuya levette a kabátját és ekkor Uedának még a lélegzete is elakadt. Kame nemrég az új doramája miatt magára szedett egy kis izmot, amit most a testhez simuló fekete felsője szépen ki is emelt. Uedának tökéletes volt. Tökéletes és elérhetetlen.

- Jól vagy Hime? – nézett rá értetlenül Kame.

- Pe… persze. – hebegte zavartan Ueda és érezte, hogy elpirul.

- Na és hol fogok aludni?

- Gyere, megmutatom, hol van a vendégszoba.

Bevezette a fiút egy kisebb szobába, ami az övével szemben volt. Ezt nem a saját ízlése szerint rendezte be. Nem volt olyan Uebós, mint az ő szobája. Tisztában volt vele, hogy a barátai furának tartják, és nem szerette volna, ha kényelmetlenül éreznék magukat.

- Nagyon szép ez a szoba. Te rendezted be?

- Nem, ezt egy külön lakberendező készítette. De a lakás többi része az én művem. – mosolygott Ueda, bár ez csak nagy nehézségek árán sikerült. – Megyek, készítek valami vacsorát.

- Ne segítsek? – kérdezte Kame.

- Te csak pakolj ki nyugodtan. – mondta Ueda és szinte kiszaladt a szobából.

Úgy érezte, hogy menekülnie kell Kame elől. Félt, hogy a másik bármelyik pillanatban rájöhet, mit érez iránta. Ha Kame elutasítaná, vagy megutálná. Nem élné túl! A szíve szakadna meg.

- Uebo! – szólalt meg hirtelen Kame.

- Tessék!

- Mi lenne, ha ma rendelnénk valamit? Mondjuk sushit?

Ueda egyetértően bólintott.

- Remek! Én fizetem! – mosolygott Kazuya és elment a telefonjáért.

Ueda nagyot sóhajtott és leült az egyik székre. Tudta, hogy nem sokáig fogja bírni, de valahogy erőt kell vennie magán. Jinnek igaza volt. Befogadta Kamét, csinálja is végig. Ez elől nem menekülhet. Nem volt képes neki nemet mondani. Pedig tudhatta volna, mit vállal ezzel.

- Nemsokára itt a vacsora.

- Remek!

- Tudod, ez a nap elég furcsa.

- Miért? – kérdezte értetlenül Ueda.

- Először is Jin reggeli hülyesége, aztán elázik a lakásom. Bár ezek annyira nem is furcsák. De az igen, hogy a 5 KAT-TUN tagból 4, különböző okokra hivatkozva nem akar befogadni. Jint állítólag frusztrálja, ha valakivel együtt kell laknia, Maruhoz jönnek a rokonok, Junno nem elérhető, Kokinak pedig fáj a feje. Aztán mikor közlöm, hogy csak te vagy hátra, mit hallok Kokitól? Ma este pihe-puha ágyikóban alszol. – panaszkodott a fiú.

Az utolsó mondatnál Ueda félrenyelte, az épp akkor fogyasztott 4. bögre teáját.

- Hé Uebo, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan Kame, miközben a másik hátát ütögette.

- Csak félrenyeltem.

- Meglepett koki megjegyzése, mi? – nevetett fel Kazuya.

- Hát… nem is tudom.

Ki fogja nyírni Jint!

- Én is elég furcsának találom. Olyan volt, mintha valamire célozni akart volna. – húzta el a száját Kame.

Akanishi Jin… halott ember!

- Pont olyan volt, mintha le akartak volna rázni.

Ueda kényszeredetten elmosolyodott. Ami Kame előtt még nem volt világos, előtte már igen.

- Ugyan Kame-chan!  Miért tennének ilyet?

- Nem tudom. – vonta meg a vállát Kame.

Tudhatta volna, hogy Jin nem fog tétlenül üldögélni a fenekén. Még akkor sem, ha ő kéri. Hiba volt elmondani Akanishinek. Azzal pedig, hogy nem ígértette meg vele, miszerint nem avatkozik bele, szabad utat adott Jinnek a cselekvéshez. Csak remélte, hogy a tündérei visszapártolnak hozzá. Jin már túl sok lett volna neki.

5. fejezet

Ueda

Ueda remegő kézzel tette le a telefont. Egyelőre még fel sem fogta, hogy mibe ment bele az előbb. Kame itt fog nála lakni. Azaz ember, akibe reménytelenül szerelmes volt. Mit fog tenni? Hogyan kerülje el a kínos helyzeteket? Hiszen így is akárhányszor meglátta, mindig elpirult. Utálta magát azért, hogy olyan gyenge és kiszolgáltatott a fiú közelében. Most pedig még inkább az lesz. Mit tegyen?

Hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a mobilját és kikereste Jin számát. A fiú tegnap olyan megértő volt. Remélte, hogy most is segít majd neki.

- Szia Jin!

- Szia Uebo! Mi a helyzet?

- Nagy butaságot csináltam! – jelentette ki a fiú.

- Mit tettél?

- Beleegyeztem, hogy Kame itt lakjon pár napig.

- Oh… és ez miért baj?

- Jin, ne játszd a hülyét! Tudod jól, hogy szeretem őt! Fogalmam nincs, hogyan fogom kibírni ezt a pár napot. Segíts!

- Mégis hogyan? Költözzek én is oda?

- Talán… Kame költözhetne hozzád is.

- Nem, Hime! Te vállaltad el, csináld is végig, és ki tudja? Talán történik valami.

Ueda gyanakvóan összehúzta a szemöldökét.

- Jin! Ugye ezzel nem arra célzol, hogy a te műved ez az egész?

- Én?! Dehogy! Ugyan mikor lett volna időm? Végig a JE-ben voltam.

- Én nem a csőtörésre célzok.

- Ja, akkor gome.

- Jinjin! Nagyon remélem, hogy nem tervezel semmit!

- Hé, Hime! Megígértem, hogy nem mondom el Kaménak.

- De azt nem, hogy ezzel annyiban is hagyod a dolgot.

- Öhm… bocsi Uebo, de vendégem jött. Szia!

Majd mielőtt Ueda bármit is mondhatott volna, szétkapcsolt a vonal.

Ueda Tatsuya immár biztos volt benne, hogy nem a megfelelő embernek mondta el a titkát. Jin mégis csak Jin volt és Jin szeret belekontárkodni mások életébe. Most már nem csak Kamétól, hanem Jintől is tartania kell.

- Ez valami átok lehet. – morogta és a vendégszobába ment.

Bár rend uralkodott, mégis egy- két helyen összepakolt egy kicsit. Rég nem volt már vendége. Arra pedig sosem számított, hogy Kame lesz az.

Ahogy közeledett az érkezés pillanata, érezte, hogy egyre idegesebb lesz. Muszáj magát lenyugtatnia. Kame nem láthatja rajta, hogy mennyire feszült. Készített magának egy teát, majd leült az asztalhoz és várt.

Már vagy a harmadik bögre teáját itta, de egyáltalán nem érezte magát nyugodtnak.

Ráadásul azt sem érezte, hogy a tündérei vigyáznának rá. Miért pártoltak el tőle? Semmi rosszat nem tett, csak egyszerűen szereti Kamét. Akkora bűn ez?

A csengő monoton hangja térítette magához. Szóval megjött.

Érezte, hogy a keze menthetetlenül remegni kezd, a szíve pedig majd kiugrott a helyéről. Letette, az asztalra a bögréjét és az ajtóhoz sétált.

- Nyugi Hime! Menni fog! – suttogta bíztatóan magának és kinyitotta az ajtót.

- Szia Hime! – köszönt neki Kame és elmosolyodott.

- Szia! Gyere be!

Csak remélni merte, hogy a másiknak nem tűnt fel a remegő hangja.

Kazuya levette a kabátját és ekkor Uedának még a lélegzete is elakadt. Kame nemrég az új doramája miatt magára szedett egy kis izmot, amit most a testhez simuló fekete felsője szépen ki is emelt. Uedának tökéletes volt. Tökéletes és elérhetetlen.

- Jól vagy Hime? – nézett rá értetlenül Kame.

- Pe… persze. – hebegte zavartan Ueda és érezte, hogy elpirul.

- Na és hol fogok aludni?

- Gyere, megmutatom, hol van a vendégszoba.

Bevezette a fiút egy kisebb szobába, ami az övével szemben volt. Ezt nem a saját ízlése szerint rendezte be. Nem volt olyan Uebós, mint az ő szobája. Tisztában volt vele, hogy a barátai furának tartják, és nem szerette volna, ha kényelmetlenül éreznék magukat.

- Nagyon szép ez a szoba. Te rendezted be?

- Nem, ezt egy külön lakberendező készítette. De a lakás többi része az én művem. – mosolygott Ueda, bár ez csak nagy nehézségek árán sikerült. – Megyek, készítek valami vacsorát.

- Ne segítsek? – kérdezte Kame.

- Te csak pakolj ki nyugodtan. – mondta Ueda és szinte kiszaladt a szobából.

Úgy érezte, hogy menekülnie kell Kame elől. Félt, hogy a másik bármelyik pillanatban rájöhet, mit érez iránta. Ha Kame elutasítaná, vagy megutálná. Nem élné túl! A szíve szakadna meg.

- Uebo! – szólalt meg hirtelen Kame.

- Tessék!

- Mi lenne, ha ma rendelnénk valamit? Mondjuk sushit?

Ueda egyetértően bólintott.

- Remek! Én fizetem! – mosolygott Kazuya és elment a telefonjáért.

Ueda nagyot sóhajtott és leült az egyik székre. Tudta, hogy nem sokáig fogja bírni, de valahogy erőt kell vennie magán. Jinnek igaza volt. Befogadta Kamét, csinálja is végig. Ez elől nem menekülhet. Nem volt képes neki nemet mondani. Pedig tudhatta volna, mit vállal ezzel.

- Nemsokára itt a vacsora.

- Remek!

- Tudod, ez a nap elég furcsa.

- Miért? – kérdezte értetlenül Ueda.

- Először is Jin reggeli hülyesége, aztán elázik a lakásom. Bár ezek annyira nem is furcsák. De az igen, hogy a 5 KAT-TUN tagból 4, különböző okokra hivatkozva nem akar befogadni. Jint állítólag frusztrálja, ha valakivel együtt kell laknia, Maruhoz jönnek a rokonok, Junno nem elérhető, Kokinak pedig fáj a feje. Aztán mikor közlöm, hogy csak te vagy hátra, mit hallok Kokitól? Ma este pihe-puha ágyikóban alszol. – panaszkodott a fiú.

Az utolsó mondatnál Ueda félrenyelte, az épp akkor fogyasztott 4. bögre teáját.

- Hé Uebo, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan Kame, miközben a másik hátát ütögette.

- Csak félrenyeltem.

- Meglepett koki megjegyzése, mi? – nevetett fel Kazuya.

- Hát… nem is tudom.

Ki fogja nyírni Jint!

- Én is elég furcsának találom. Olyan volt, mintha valamire célozni akart volna. – húzta el a száját Kame.

Akanishi Jin… halott ember!

- Pont olyan volt, mintha le akartak volna rázni.

Ueda kényszeredetten elmosolyodott. Ami Kame előtt még nem volt világos, előtte már igen.

- Ugyan Kame-chan!  Miért tennének ilyet?

- Nem tudom. – vonta meg a vállát Kame.

Tudhatta volna, hogy Jin nem fog tétlenül üldögélni a fenekén. Még akkor sem, ha ő kéri. Hiba volt elmondani Akanishinek. Azzal pedig, hogy nem ígértette meg vele, miszerint nem avatkozik bele, szabad utat adott Jinnek a cselekvéshez. Csak remélte, hogy a tündérei visszapártolnak hozzá. Jin már túl sok lett volna neki.

5. fejezet

Ueda

Ueda remegő kézzel tette le a telefont. Egyelőre még fel sem fogta, hogy mibe ment bele az előbb. Kame itt fog nála lakni. Azaz ember, akibe reménytelenül szerelmes volt. Mit fog tenni? Hogyan kerülje el a kínos helyzeteket? Hiszen így is akárhányszor meglátta, mindig elpirult. Utálta magát azért, hogy olyan gyenge és kiszolgáltatott a fiú közelében. Most pedig még inkább az lesz. Mit tegyen?

Hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a mobilját és kikereste Jin számát. A fiú tegnap olyan megértő volt. Remélte, hogy most is segít majd neki.

- Szia Jin!

- Szia Uebo! Mi a helyzet?

- Nagy butaságot csináltam! – jelentette ki a fiú.

- Mit tettél?

- Beleegyeztem, hogy Kame itt lakjon pár napig.

- Oh… és ez miért baj?

- Jin, ne játszd a hülyét! Tudod jól, hogy szeretem őt! Fogalmam nincs, hogyan fogom kibírni ezt a pár napot. Segíts!

- Mégis hogyan? Költözzek én is oda?

- Talán… Kame költözhetne hozzád is.

- Nem, Hime! Te vállaltad el, csináld is végig, és ki tudja? Talán történik valami.

Ueda gyanakvóan összehúzta a szemöldökét.

- Jin! Ugye ezzel nem arra célzol, hogy a te műved ez az egész?

- Én?! Dehogy! Ugyan mikor lett volna időm? Végig a JE-ben voltam.

- Én nem a csőtörésre célzok.

- Ja, akkor gome.

- Jinjin! Nagyon remélem, hogy nem tervezel semmit!

- Hé, Hime! Megígértem, hogy nem mondom el Kaménak.

- De azt nem, hogy ezzel annyiban is hagyod a dolgot.

- Öhm… bocsi Uebo, de vendégem jött. Szia!

Majd mielőtt Ueda bármit is mondhatott volna, szétkapcsolt a vonal.

Ueda Tatsuya immár biztos volt benne, hogy nem a megfelelő embernek mondta el a titkát. Jin mégis csak Jin volt és Jin szeret belekontárkodni mások életébe. Most már nem csak Kamétól, hanem Jintől is tartania kell.

- Ez valami átok lehet. – morogta és a vendégszobába ment.

Bár rend uralkodott, mégis egy- két helyen összepakolt egy kicsit. Rég nem volt már vendége. Arra pedig sosem számított, hogy Kame lesz az.

Ahogy közeledett az érkezés pillanata, érezte, hogy egyre idegesebb lesz. Muszáj magát lenyugtatnia. Kame nem láthatja rajta, hogy mennyire feszült. Készített magának egy teát, majd leült az asztalhoz és várt.

Már vagy a harmadik bögre teáját itta, de egyáltalán nem érezte magát nyugodtnak.

Ráadásul azt sem érezte, hogy a tündérei vigyáznának rá. Miért pártoltak el tőle? Semmi rosszat nem tett, csak egyszerűen szereti Kamét. Akkora bűn ez?

A csengő monoton hangja térítette magához. Szóval megjött.

Érezte, hogy a keze menthetetlenül remegni kezd, a szíve pedig majd kiugrott a helyéről. Letette, az asztalra a bögréjét és az ajtóhoz sétált.

- Nyugi Hime! Menni fog! – suttogta bíztatóan magának és kinyitotta az ajtót.

- Szia Hime! – köszönt neki Kame és elmosolyodott.

- Szia! Gyere be!

Csak remélni merte, hogy a másiknak nem tűnt fel a remegő hangja.

Kazuya levette a kabátját és ekkor Uedának még a lélegzete is elakadt. Kame nemrég az új doramája miatt magára szedett egy kis izmot, amit most a testhez simuló fekete felsője szépen ki is emelt. Uedának tökéletes volt. Tökéletes és elérhetetlen.

- Jól vagy Hime? – nézett rá értetlenül Kame.

- Pe… persze. – hebegte zavartan Ueda és érezte, hogy elpirul.

- Na és hol fogok aludni?

- Gyere, megmutatom, hol van a vendégszoba.

Bevezette a fiút egy kisebb szobába, ami az övével szemben volt. Ezt nem a saját ízlése szerint rendezte be. Nem volt olyan Uebós, mint az ő szobája. Tisztában volt vele, hogy a barátai furának tartják, és nem szerette volna, ha kényelmetlenül éreznék magukat.

- Nagyon szép ez a szoba. Te rendezted be?

- Nem, ezt egy külön lakberendező készítette. De a lakás többi része az én művem. – mosolygott Ueda, bár ez csak nagy nehézségek árán sikerült. – Megyek, készítek valami vacsorát.

- Ne segítsek? – kérdezte Kame.

- Te csak pakolj ki nyugodtan. – mondta Ueda és szinte kiszaladt a szobából.

Úgy érezte, hogy menekülnie kell Kame elől. Félt, hogy a másik bármelyik pillanatban rájöhet, mit érez iránta. Ha Kame elutasítaná, vagy megutálná. Nem élné túl! A szíve szakadna meg.

- Uebo! – szólalt meg hirtelen Kame.

- Tessék!

- Mi lenne, ha ma rendelnénk valamit? Mondjuk sushit?

Ueda egyetértően bólintott.

- Remek! Én fizetem! – mosolygott Kazuya és elment a telefonjáért.

Ueda nagyot sóhajtott és leült az egyik székre. Tudta, hogy nem sokáig fogja bírni, de valahogy erőt kell vennie magán. Jinnek igaza volt. Befogadta Kamét, csinálja is végig. Ez elől nem menekülhet. Nem volt képes neki nemet mondani. Pedig tudhatta volna, mit vállal ezzel.

- Nemsokára itt a vacsora.

- Remek!

- Tudod, ez a nap elég furcsa.

- Miért? – kérdezte értetlenül Ueda.

- Először is Jin reggeli hülyesége, aztán elázik a lakásom. Bár ezek annyira nem is furcsák. De az igen, hogy a 5 KAT-TUN tagból 4, különböző okokra hivatkozva nem akar befogadni. Jint állítólag frusztrálja, ha valakivel együtt kell laknia, Maruhoz jönnek a rokonok, Junno nem elérhető, Kokinak pedig fáj a feje. Aztán mikor közlöm, hogy csak te vagy hátra, mit hallok Kokitól? Ma este pihe-puha ágyikóban alszol. – panaszkodott a fiú.

Az utolsó mondatnál Ueda félrenyelte, az épp akkor fogyasztott 4. bögre teáját.

- Hé Uebo, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan Kame, miközben a másik hátát ütögette.

- Csak félrenyeltem.

- Meglepett koki megjegyzése, mi? – nevetett fel Kazuya.

- Hát… nem is tudom.

Ki fogja nyírni Jint!

- Én is elég furcsának találom. Olyan volt, mintha valamire célozni akart volna. – húzta el a száját Kame.

Akanishi Jin… halott ember!

- Pont olyan volt, mintha le akartak volna rázni.

Ueda kényszeredetten elmosolyodott. Ami Kame előtt még nem volt világos, előtte már igen.

- Ugyan Kame-chan!  Miért tennének ilyet?

- Nem tudom. – vonta meg a vállát Kame.

Tudhatta volna, hogy Jin nem fog tétlenül üldögélni a fenekén. Még akkor sem, ha ő kéri. Hiba volt elmondani Akanishinek. Azzal pedig, hogy nem ígértette meg vele, miszerint nem avatkozik bele, szabad utat adott Jinnek a cselekvéshez. Csak remélte, hogy a tündérei visszapártolnak hozzá. Jin már túl sok lett volna neki.