Kame

- Kaaaaame!!! – nyávogta hirtelen Jin

Az érintett dühösen elhúzta a száját. Utálta ezt a hangnemet. Körülbelül, mintha ráléptek volna egy macska farkára.

- Valami gond van? – kérdezte

- Ueda elmegy! – jelentette ki Jin.

- Biztos sürgős dolga van!

- I-igen! Dolgom van. – hebegte egyetértően a téma alanya.

Jin bambán Uedára pillantott, majd kettőt pislogott és visszafordult Kamenashihoz.

- De Kame-chaan! Meg beszéltük, hogy mindig együtt megyünk haza! Az őrült rajongók miatt. Tudod, több szem többet lát. – tiltakozott Akanishi.

- Igen és ahelyett, hogy épen az aktuális frizurádat kritizálod és küldöd el a fodrászt a pokolba, figyelhettél is volna. Megegyeztünk, ha valakinek halaszthatatlan dolga akad, elmehet hamarabb. Most ilyen helyzet van és kész! – zárta le a témát a fiú.

Azonban abban nem volt biztos, hogy ezzel sikerült meggyőznie Jint. Akanishi szeretett mindenről tudni, ami a csapatban és a csapaton kívül a tagokkal történt. Aztán persze rögtön elkezdett kombinálni és olyan dolgokat is felfedezni vélt, ami nem is létezett. Na persze most is igaza lett. Alighogy az előző mondat elhagyta a száját, Jin már fordult is Uedához.

- Mond, Uebo!! Hová mész?

- Lesz egy találkozóm, amit nem mondhatok le.

- Kivel? – kérdezte Jin és közben a szájával csücsörített.

- Ueda megrázta a fejét, Kame pedig elmosolyodott. Jin nagyon jól tudhatná, hogy nem fog tőle megtudni semmit.

- Hime! Tudod, hogy én mindenről szeretek tudni. Naaa… haljuk a részleteket! – kacsintott a csapattársára az énekes.

Ueda továbbra is hallgatott és szorgalmasan pakolta bele a cuccait a táskájába.

Mikor Jinben valószínűleg tudatosult, hogy nem fog semmit megtudni, sértődötten elhúzta a száját és átsétált Junnohoz, aki épp a kedvenc játékával volt elfoglalva.

- Junno! Ueda találkára megy, és nem mondja el kivel találkozik! Mond meg neki, hogy szeretnénk tudni! Ugye, hogy szeretnénk tudni? Ugye? – várt megerősítést a fiútól.

Junno benyögött egy „aha” félét, de Kame szerint fogalma sem volt miről is beszélhet Jin, ahhoz túlságosan is belefeledkezett a játékba. Ez a megnyilvánulás afelé szólhatott, hogy Jin végre szálljon le róla.

- Na látod, Junno is szeretné tudni Hime! És… és Koki is!!! – hadonászott a kezével a másik felé. – Koki már majd meghal a kiváncsiságtól! Ugye Uebo nem akarsz temetésre menni? Mert ha nem mondod el, Koki kifekszik!!! – és annak érdekében, hogy Kokit is bevonja a játékba, megfogta a fiú 2 vállát, majd hevesen megrázta és elengedte. – Látod, Koki már alig él!

- Persze, mert még a lelket is kirázod belőlem! – jegyezte meg az érintett. – Egyébként meg Koki bácsi nem szeretné tudni. Ueda majd elmondja, ha akarja. – és nagy hévvel elhagyta az öltözőt, mivel Jin megzavarta kedvenc mangájának olvasásában.

Akanishi megvonta a vállát, majd az egyik hajtincsét csavargatva gondolkozni kezdett valamin.

Kame rosszallóan megrázta a fejét. Nem értette, hogy Jin miért nem képes már felnőni. Folyton gyerekesen viselkedik, és hülyét csinál magából. Lehet, ez a rajongóknak tetszik, de nap, mint nap kibírni ezt elég nehéz. Ráadásul, ha rájött az 5 perc és nem talált mást, folyton Uedát szekálta. Belekötött, hogyan táncol és énekel. Ueda pedig hajlamos volt tűrni, nem szólt vissza. Tűrte, csakhogy Jinnel ne legyen rosszban.

A fiú időközben befejezte a pakolást.

- Akkor én megyek is! Sayonara!

- Várj meg! Kikísérlek! – szólt utána Kame.

Nem akart egy légtérben maradni Jinnel, mert az biztosan neki esne, hogy miért nem segített neki.

- Ne is foglalkozz vele, tudod milyen! Holnapra el is felejti a témát. Biztosra veszem, hogy megint a hajával lesz elfoglalva.

Ueda egyetértően bólintott.

- Jin nem rossz ember. Ő akkor sem akar rosszat nekem, mikor olyat mond. Csak rosszul fejezi ki magát.

Kame hangosan felnevetett. Jin meg az önkifejezés. Na igen! Az két külön dolog és Jinben csak az egyik van meg. Maga Jin.

- No lám Ubeo! – jelent meg hirtelen Nishikido Ryo. – Hová ilyen sürgősen?

- Ryo-chaan!! – érkezett meg Akanishi is.

Kame nagyon jól tudta, hogy követte őket, hátha meg tud valamit.

- Szia Jin!

- Képzeld, Ueda talira megy, és nem mondja el hová! – mesélte a News-osnak a fiú.

- Nahát! – vonta fel a szemöldökét Ryo. – Micsoda igazságtalanság egy ilyet nem elmondani.

- Ugye? Ugye? Én is ezt mondtam! – derült fel Jin arca, hogy végre segítőre akadt.

- Mond csak Tatsuya! Talán a drágalátos tündérkéid végre elkábítottak egy csajt, aki hajlandó veled eltölteni 2 percet? Micsoda teljesítmény ez tőlük!

Ueda lehajtotta a fejét, Kame pedig érezte, hogy elönti a düh. Ueda még egy légynek sem tudna ártani. Akkor miért mindig őt kell szekálni?

- Fogd be Ryo! Nem vagy vicces! Különben is, a News öltözője nem erre van!

- Megszólalt az őrangyal! Bakanishi, eszünk együtt valamit?

- Igen! Mindjárt hozom a táskám! – mosolygott a fiú és az öltöző felé indult.

- Várj! Megyek veled! – ment utána Ryo.

- Köszönöm! Köszönöm, hogy mindig kiállsz mellettem. – mosolygott rá Ueda.

- Erre jók a barátok! Ha bármi gondod van… velem nyugodtan megbeszélheted. – javasolta Kame. – De nem fogod lekésni azt a találkozót?

- Jaj! Már megyek is! Szia! – köszönt el a fiú és a kijárat felé indult.

- Viszlát Hime!

Már épp indult volna vissza, mikor Ueda hirtelen megfordult és ránézett. Látszólag hezitált. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tudta eldönteni, hogy elmondja – e.

- Valami baj van? – kérdezte értetlenül Kame.

Ueda megrázta a fejét és elment.

Néha nem tudott kiigazodni a fiún. Egy külön világban élt, Ahová nem engedett be senkit. Visszahúzódó. Ő pedig akárhányszor csak tehette, megpróbálta kirángatni ebből a világból. Olyankor egy egészen más Uedát látott.