A szokásos felállással: detoxia_chan fekete betűkkel, markinco rózsaszínekkel (asszem már a zisten se mossa le rólam, hogy szeretem a rózsaszínt...)

Ha valaki lemaradt volna:
Első rész.
Második rész.
>Lady Detoxia felült a koporsójában és nagyot nyújtózkodott, illetve, csak nyújtózkodott volna, ha 400 év alatt megtanulta volna, hogy nyújtózkodás előtt ajánlatos félre tolni a koporsó fedelét. Így hát egy cifra káromkodással kezdte a napját. Amikor végre kikászálódott a koporsójából, a hűtőhöz araszolt lábujjhegyen nehogy felébressze a fotelben szuszodó szőkeséget. A frigóból kihalászott egy tasakot amit néhány hete egy vérbankból emelt el és a tartalmát egy kristálypohárba töltötte.
"Hm... A+.. a kedvencem..." gondolta elégedetten, mikor végzett a reggelijével.
A szöszi ezalatt egy csésze kávéval és egy cigerettával kiült a konyhába és az aznapi újságot kezdte olvasni. Eközben markincoék is ébredeztek.Mint ahogy Minden reggel egy jó nagy bögre kávéval kezdtek.A reggeli kávé bevitel után elcsoszogtak a fürdőszobába fogat mosni majd azon kezdték törni a fejüket hogy a mai napot mivel töltsék el.
Markinco és rózsaszínhajú hercege - az utóbbi kérésére - elindult feltérképezni a város rágcsálnivaló- és csokoládé-lelőhelyeit. Út közben belebotlottak Lady Detoxiába és Rikuba, akik épp a macskának kerestek valami játékot
Úgy gondolták ha már úgyis találkoztak miért ne menjenek tovább együtt.Először is JUN édesség éhségét próbálták csillapítani betérve egy hatalmas édességboltba.A rózsaszín elégedettem és megrakott kosárral sétált ki a boltból.Ezután a Yukinak kerestek valami játékot ...mivel Detoxia a tökéletességre törekedett a 3. boltban talált csak megfelelő kis labdát és plüss egeret.Az idő közben telt markincoék és detoxiájék fáradtak majd eldöntötték hogy ideje haza menni.
Mivel mindkét házban kongott a hűtő, úgy döntöttek összeülnek Detoxiánál és pizzát rendelnek. Vacsora közben beszélgettek és a szó hamar arra terelődött, hogy ki, hogyan és miért deportálta a szőke és a rózsaszínhajú herceget erre az isten hátha mögötti helyre. A két srác beszámolója megegyezett abban, hogy csak fekete ruhás alakokra emlékeztek, akik kloroformos ruhát nyomtak az arcukba, majd arra, hogy megkötözve fekszenek egy dobozban. A lányok pedig elmondták, hogy az Under Code-tól érkezett nekik egy-egy levél, hogy kisorsolták őket, és megkapják Rikut és Jun egy napra. Fél perc csend következett majd egyszerre mondták ki a bűvös nevet: KISAKI!
A lányok arcán látni lehetett hogy éreznek Kisaki iránt de próbálták palástolni nemtetszésüket,mivel a 2 fiunak Kisaki neve szent és sérthetetlen volt mindezek után is jobbnak látták ha csendben maradnak.Riku és JUN viszont csendben ültek és sértettnek érezték magukat, amiért így kellet elintézni a deportálást.Mindketten arra gondoltak hogy ezt mihamarabb számon kérik az említett személyen előbb vagy utóbb. Lady Detoxia és boszorkány markinco pedig szomoruan ült a sarokba elgondolkozva azon hogy talán a 2 fiú nem szívesen van itt és valljuk be őszintén sok okot nem találnak, amiért tovább itt maradnának, sőt már az 1 nap is letelt.Mind a négyen csendben ültek és arcaik gondterheltnek látszottak.
Az egyre kínosabb csendet végül a boszorka törte meg.
- Akkor foglaljuk össze a dolgokat: a jelek szerint Kisaki elraboltatott benneteket, bedobozoltatott és elpostáztatott ide hozzánk. De miért?
- Engem valószínűleg azért, mert Tokyoba költöztem és kiléptem az Under Code-ból. Azt hittem, vagyunk annyira jóban, hogy kibírja a barátságunk... - mondta a Jun szomorúan. - De Riku, téged miért?
- Mert már egy ideje mi is azon gondolkodunk a Charoitsos srácokkal, hogy kiadót kellene váltani. Minden hónapban egy cd-t nem lehet bírni.
- Lehet, hogy azt hitte, hogy itt rosszul fogjuk magunkat érezni - magyarázta tovább a rózsaszín.
- De ez nem jött be - vigyorgott a szöszi Lady Detoxiára úgy, hogy a lány ismét úgy pirult, mint a szabadnapos grillsütő.
JUN is széles mosolygás közben markincora nézett akitől ha megkérdezték volna hirtelen azt se tudta volna megmondani fiu e vagy lány. A lányok megnyugodtak hogy a fiuk nem kényszerből maradnak.Makinco ásított egy nagyon és felállt.
-Na én akkor most szépen haza megyek ha nem akarjátok hogy menten elaludjak.
A rózsaszín is egyetértett és elindultak hazafelé.Detoxia és Riku még nem érezték magukat annyira álmosnak és kiültek a teraszra beszélgetni.
- Ezek szerint jól érzed itt magadat? - kérdezte Detoxia, Yukit simogatva.
- Még szép. Ilyen társaságban bárhol - mosolygott Riku.
- És egyáltalán nem bánod, hogy... ?
- Tulajdonképpen nem. Viszont nagyon szeretnék elbeszélgetni Kisakival a vámosokról és Rihannáról...
-Detoxia elmosolyodott mert visszagondolva elégg vicces volt a kínzási módszer. Riku viszont mint egy kis drucás gyerek ugy ült mellette. Detoxia még nagyobbat mosolygott és megvárta még a szőkeség megenyhül. Eközben....
Makinco lefeküdt és hangos szuszogással adta tudtára a rózsaszínnek-aki a kanapén hánykolódott-hogy ő bizony már elaludt.JUN egyedül érezte magát és jobbnak ládta ha befészkelődik markinco mellé.Végülis kényelmesebb is, plusz nem egyedül lesz.Elterült az ágyon majd átölelte a mellete szuszogó lányt.A boszorkány arcán jóleső mosoly ltszódott és jobban befészkelte magát a rózsaszín karjaiba.
Mindeközben Lady Detoxia és Riku arra a következtetésre juttott, hogy a közeljövőben érdemes lesz meglátogatni Kisakit és a tudtára adni, hogy a chariots kiadót vált, és hogy nem kedves dolog a barátainkat dobozba origamizni és a világ túlfelére küldeni, g.onosz vámosokhoz. Az utazás és az előtte kötelező bankrablás részleteit pedig ráér megbeszélni másnap. Ebben a tudatban térek nyugovóra ez úttal mindketten Detoxia koporsójában; a vámpírlány akár mennyire is szeretett egyedül lenni, nem tudott nemet mondani, amikor Riku a szomorú kiskutya szemeivel nézett rá.

Nem egy hosszú valami, de aki a kicsit nem becsüli.... :P