 |
Tags: fiction cím nélkül
Published : 3 months ago (Wed, 03 Sep 2008 06:21:54 PDT)
Searched:
http://markinco.livejournal.com/41355.html 0 links
Related posts
A várva várt második fejezet!
Lady Detoxia félre tolta a koporsó fedelét és nagyot nyújtózkodott. Mozgolódására felébredt szőke hercege is.
Jó reggelt! - mosolyodott el Riku.
Reggelnek korántsem mondható időpontban egy jó reggeltet hallani elég mókás.Detoxia elpirult és visszamosolygott.
-Hogy aludtál?- krédezte a lány kedves hangon. -Köszi jól - mondta miközben rágyujtott egy cigerettára.
-Kérsz kávét-kérdezte Lady detoxia.
-Elfogadom mosolyodott el Riku és kimentek a konyhába.
Eközben markinco és JUN ébredeztek,mert nekik nehezebben megy az ágyból való kikelés.
- Koffeint!! - nyöszörgött a boszorkány. Majd eszébe jutott a tegnap este a kanapén hagyott rózsaszín alak.
- Ha egy kicsit okosabb lettem volna, megmutatthattam volna neki a konyhát, hát ha akkor.... - gondolta markinco, majd kiaraszolt a konyhába. Menet közben vetett egy pillantást a kanapén hortyogó rózsaszín foltra.
Markinco miután megfőzte a kávét a sajátját még a konyhában megitta, majd egy kis csészébe öntött még egy adagot,amit a rózsaszínnek szánt.Odasétált hozzá és a vállánhoz hozzáérve megrázta egy picit hogy ébredjen fel és nevén szólítótta.JUN álmos tekintettel figyelte a boszorkányt majd megérezte a friss kávé illatot
- De jó! Köszönöm - mosolygott Jun még félig alva. Majd nyújtózkodott egyet -nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy néhány házzal odébb Lady Detoxia macskája- és elvette a bögrét a lány kezéből.
Mindeközben Lady Detoxia csendesen szemlélte, ahogy Riku a gőzölgő italt kevergeti. Tegnap olyan fáradtak voltak mindketten, hogy beledőltek a koporsóba és már aludtak is, mint a tej. És ahogy a hercegét elnézte, akkor az se tűnt volna fel neki, ha szöges ágyra fekteti. Most viszont...
- Azt hiszem tartozom neked egy vallomással - törte meg a csendet a vámpír.
A vámpir nem mert Riku szemébe nézni fél attól a tekintettől amit véleménye szerint kivált a fiuból ha midnent elmond neki.Ugy gondolta nem kertel gyorasan elmondja neki hogy ne legyen asnnyira rossz.
-Szóval...én egy 400éves vámpír vagyok azért égnek csak gyertyák a házban, ezért van minehol sötét és ezért aludtunk koporsóba, amit valószinűleg észre sem vettél.
Detoxia becsukta a szemét fél az elutasitástól.Meglepetésére egy ölelést kapott.
-Tehát..elszeretnék neked mondani valamit - habozott markinco miközben JUNal a kanapén ültek.
A lány érezte, hogy JUN szeme kérdően függ rajta, de ő merően maga elé bámult.
- Biztos, hogy hülyén fog hangzani így elsőre, de az a helyzet, hogy - a lány lassan Junra emelte a tekintetét - boszorkány vagyok.
Kimondta. A következő fél percnyi néma csendben azon gondolkodott, hogy lehet, hogy nem kellett volna.
JUN átgondolta a történteket a furcsa dolgokat amik a kiszabaditásával feltüntek neki de mégsem gondolt rá hogy ez áll a dolgok hátamögött.
-Ammm..nem akarsz mondani valamit vagy esetleg elmenekülni? - kérdezte félénken markinco.
-Nem áll szándékomban elmenkülni,sőt ez érdekes - mosolyodik el JUN.
E hallatán markinconak egy Gellért hegy méretű kő esett le a szívéről.
- Egyébként sem sűrűn szoktam Snoopy-s pizsamás boszorkányokat látni - tette hozzá Jun.
- Csak irígykedsz, mert neked most egy szál ruhád sincs - vigyorodott el a lány. - Tényled, lehet, hogy nem ártana beszerezni néhány ruhát neked.
- Rikuék is jöhetnek?
- Jó ötlet, mindjárt felhívom őket.
A konyha csendjébe belehasított a telefon éles hangja. Ekkor tűnt fel Lady Detoxiának, hogy Riku még mindig nem engedte el.
A vámpírnak nem volt ellenére ez a helyzet,de a telefon sípolására mindketten megijedtek.Zavartan eltávolodtak egymástol és detoxia a telefonhoz nyult.
-Halo - szolt bele.
- Szia.Markinco vagyok.Arra gondoltunk JUNal hogy el kellene menni ruhát vásárolni neki meg persze Rikunak is.Lenne kedvetek jönni?
-Persze hogy lenne.- mondta vidám hangon Detoxia.
- Fél óra múlva a házatok el
- Legyen inkább egy óra, jó? Még le kell tusolnunk és fel kell öltöznünk.. és ahogy elnézem, ez hosszú lesz - nyomott el egy ásítást a boszorkány.
- Oké, akkor egy óra múlva nálatok. Szia. - mondta a vámpír és letette a telefon.
Riku kérdően nézett rá.
- Jó. Mikor találkozzunk?
- Fél óra múlva a házatok előtt jó lesz? - kérdezte Lady Detoxia.
- Legyen inkább egy óra, jó? Még le kell tusolnunk és fel kell öltöznünk.. és ahogy elnézem, ez hosszú lesz - nyomott el egy ásítást a boszorkány.
- Oké, akkor egy óra múlva nálatok. Szia. - mondta a vámpír és letette a telefon.
Riku kérdően nézett rá. -Most hívott Makinco hogy elmennénk-e velük ruhát vásárolni,gondolom neked sincs több ruhád.
-Ez igaz.Nem lenne rossz pár új ruha.
-Na ugye - mosolygott detoxia.De előbb menjünk és tusolni felöltözni,mert 1 órára markinco háza előtt kell lenni.Nem szereti ha késnek.
-Renben.- válaszolta Riku miközben elindult a fűrdöszoba felé.
Markinco egy kis tétovázás után kikapott egy fekete csipkés szoknyát és egy fűzőt a szekrényéből. Előásott két hajgumit és két fekete szalagot. A fürdőszobából még mindig hallatszott a víz csobogása.
Mi a francot csinál ennyi ideig egy pasi a fürdőszobában? morfondírozott, de végül nem szólt semmit.
Tíz perc múlva megjelent JUN, csöpögő hajjal és törölközővel a dereka körül. Jajj, elfelejtettem, hogy Jun japánból van és ők hajat is szoktak mosni tusoláskor. A boszorkány egy hajszárrítót nyomott a rózsaszín herceg kezébe aztán bevette magát a fürdőszobába egy gyors macskamosdásra.
- Ez hideg!! - szisszent fel, amit az állítólagos meleg víz a bőréhez ért.
-Hosszas nyöszörgések között végülis markinco megmosdott.Kilépett a fürdőszobából.A szoba közepén egy rózsaszín foltott látott...JUN kész volt a hajszárítással.A boszorkány zavarba jött hirtelen nem tudott hová nézni,mig ki nem szurt magának egy pontot ahová tudott koncentrálni.
- J-jobb lenne ha gyorsan felöltöznél mondta halkan.
Ekkor megszólalt a csengő. Nem lehet tudni, hogy a csengő vagy a jó tanács hatott-e, de Jun úgy döntött, hogy ideje felöltöznie és a ruhéi társaságában beandalgott a hálóba.
Markinco kinyitotta az ajtót. Lady Detoxia és Riku álltak az ajtóban.
- Gyertek be! - miközben beinvitálta vendégeit.
- Junnak még fel kell öltöznie - tette hozzá, és erre gondolva ismét úgy pirult, mint a szabadnapos grillsütő.
- Jól aludtatok? - érdeklődött Riku.
- Pompásan felelte a boszorkány. - Ti? A macska, hogy van? Találtatok már neki nevet?
-Mi is jól aludtunk - felelte Riku.
-A kis szőrgombóc is jól van mikor utoljára láttam épp játszott.Nevet még nem sikerült választani..ötletem sincs mi legyen - mondta detoxia.
-Végülis van még idejük választani - halatszott egy hang ami egyre közeledett hozzájuk.
JUN befejezte a készülődést és már indultak is ruhavadászó körútjukra.Ami cseppet sem igérkezik könnyűnek mivel elég kevés olyan bolt van ,ahol megfelelő ruhát találhatnának maguknak.
Mivel szép idő volt, úgy döntöttek sétálnak a belvárosig.
- Hol kezdjük a bevásárlást? - kérdezte Petra.
- Szerintem valami fehérnemű boltban - ajánlotta markinco.
- Jó ötlet. - mondta a vámpír - Valami ellenvetés?
- Semmi - mondta egyszerre a két srác.
A két lány belemerült a vásárlásba mig Riku és JUN 2 perc alatt lerendezték.Unott Arcal üldögéltek ám amikor a markinco és detoxia közölték velük hogy végeztek villámgyorsan sétáltak ki az üzletből.
-És ez még csak az első bolt volt-szólalt meg JUN.
-Végülis ráérünk de ennyi ideig várni...-mondta Riku.
A következő bolt választéka már inkább a fiuk kedvére való volt.
Amíg a fiúk a nadrágok és a pólók között válogattak addig markinco és Lady Detoxia beszélgetni kezdett.
- Szerinted hova menjünk még? - kérdezte a boszorkány.
- Nem tudom... Az eldorádóba érdemes lenne benézni, hátha találunk nekik valami olcsó cuccot. Esetleg megnézhetnénk, hogy a piacon árulnak-e valami rendes ruhát.
- És ne felejtsük el az állateledel boltot se a cicádnak.
- Tényleg. Jó hogy mondod.
- És ha már kajáról van szó, jó lenne, ha ennénk is valamit - ajánlotta markinco. - Rögtön éhen halok.
-Én is kezdek éhes lenni de nekem nem lesz olyan egyszerű dolgom,szóval ha nem lenne gond valami félreeső helyre mennyünk és lehetőleg. - mondta a vámpir.
-Persze megértem - felelte markinco.
-És azt se szeretném ha a fiuknak végig kellene nézni ugyhogy majd valahová elvonulok.
A boszorkány egy mosollyal nyugtázta hogy nem lesz gond.Ez után bő egy órás vásárlás következett.Fáradtan elmentek egy félreeső kis büfébe mert JUN és Riku végre megéhezett!,markinco és detoxia nagy örömére.Nekiláttak az evésnek..pár perc mulva 3 elégedett arcot látott maga előtt detoxia aki csak az éhségre gondolt.Jobbnak látta azonnal elmenni mielőtt valami meggondolatlant csinálna.
-Hová ment? - kérdezte Riku.
-Hát... - a boszorkány tudta hogy Riku tud mindenről,de mégse mondhattad azt hogy "Most gyilkol egy embert".
- Azt mondta szerez magának kaját - Jun még mindig érdeklődően nézett rá - Sose szerette a büfés kosztot.
Bevált. A fiúk kérdezősködés helyett folytatták az étkezést. Markinco magában bocsánatot kért Juntól, hogy nem mondta meg az igazat a barátnőjévevl kapcsolatban, de úgy tűnt, egyelőre elég lesz a srácnak azt feldolgoznia, hogy egy boszorkánynál lakik.
Detoxia nemsokára elégedetten tért vissza hozzájuk.
Detoxia leült az asztalhoz és mosolyogva nézett magaelé.
-Ennyire finom volt?- kérdezte markinco.
-Igen- felelte a vámpír.
A fiuk érdeklődö szemekkel néztek de nem kéreztek.
-Nos..akkor indulhatunk haza?- tette fel a kérdést markinco.
-Nem lenne rossz,eléggé elfáradtunk- felete Riku.
Amikor halló távolságon kívülre értek, Riku sokat mondóan Lady Detoxiára vigyorgott.
- Nem szereted a büfés kaját, mi?
A vámpír megállt és Rikura nézett.
- Mondtam volna, hogy megyek meggyilkolni valakit?
A szőkeség vigyora még szélesebb lett. Karjait Detoxia köré fonta, majd tétovázva megcsókolta.
Detoxia irtó zavarba jött.Piros arcal kezdett el menetelni előre Riku pedig hatalmas mosollyal követte.
Eközben markinco és JUN egy parkban töltötték az időt mivel szépnek találták ahogy a lámpák megvilágitják az utat.Leültek egy padra és onnan nézték a csillagokat.Hatalmasakat nevettek,beszélgttek.
Csak órákkal később tudták rávenni magukat, hogy hazasétáljanak.
Lepakolták az előszobában a csomagjaikat, gondolták ráérnek kipakolni. Alapzajnak bekapcsolták a TV-t és mindketten lezuhantak a kanapéra. Öt perc alatt álomba merültek. Az ajtóban dorombolva fogadta Detoxiáékat a macska.
Detoxia felvette a cicát szemébe nézett és beszélt hozzá
-Hát téged meg hogya francba nevezzelek el?- mosolygott.
Közben látta hogy Riku leveti magát a fotelba ..mintha teljesen otthon érezné magát.
Detoxia pedig egyre csak azon gondolkozik hogy mi legyen a neve amikor is felcsillant a szeme.
-Yuki.Yuki lesz a neved!-a fehér cicára nézett széles mosollyal.
-Mit szólsz hozzá? - kérdezte Rikut.Ám nem válaszolt.
Detoxia tudta hogy elaludt,oda ment hozzá és egy takarót teritett rá,majd ő is lefeküdt koporsójába.
Emlékeztetőül: Lady Detoxia, a 400 éves vámpír és markinco, a boszorkány kiszabadította a Rikut, a szőke, és JUNt, a rózsaszín herceget a gonosz vámosok neogótikus elemekkel díszített kastélyából. A teljes történet elolvasható itt.
|
